A "legdélibb palócok"

Arra a kérdésre, hogy mitől különleges Rákospalota, a válaszok sora szinte kimeríthetetlen. Íme az egyik.

"A városrész különlegessége, hogy a rákospalotaiakat a „legdélibb palócok” jelzővel szokták illetni. A palóc tájegység a Duna-Tisza közétől, az Alföld és a magyar-szláv nyelvhatárig húzódik hosszú vonalban. Eredetükről a mai napig viták folynak, azonban a XX. század óta főleg a folklór sajátosságok tartják össze a Palócföldeet. Ezek a sajátosságok többek között a nagycsaládrendszer, és az ezt tükröző településszerkezet, a római katolikus vallás, valamint a kétféle „a” hangot használó nyelvjárás. Létszámukat körülbelül 600.000 főre becsülték, azonban mint sok tájegységet, a palócokat is érintette a török megszállás, így a faluégetések és elvándorlások során számuk megfeleződött. A palócok elvándorlása az „ősi területről” az 1700-as években tömeges volt, a megüresedett falvakba pedig főleg szlávokat, észak-magyarországi magyarokat telepítettek. Ezen demográfiai átrendeződések után, tehát az eredeti palóc etnikum csakis azokon a településeken maradhatott meg, ahol már a török idők előtt is helybenlakók voltak. Így következtethetünk arra, hogy mivel Rákospalota folklorisztikája és hiedelmvilága rendelkezik a palóc jellemzőkkel,  így tökéletesen helytálló a „legdélibb palóc falu” titulus."

Forrás: Ress Katalin - Falu a nagyvárosban (Rákospalotai emlékek - a hagyományőrzés formái) (2017 szakdolgozat, részlet)