Palota mindig magyar falu volt, első nemzedéke a honfoglalás korában települt itt meg. Palócok lakták a réges-régi, de még a 19-20. századi Palotát is.
Rákospalota a középső palóc nyelvjárás felső Pest megyei területéhez tartozik, azonban a váciéhoz erősen hasonlító kiejtése miatt gyakorlatilag a felvidéki, az ipolysági nyelvjáráshoz sorolható.
A palotai viselet a XIX. század végére teljesedett ki. Az asszonyoknak négyféle kendője lett bevezetve: a színes, hímzett matyó, a slingelt, a fekete, másként ibolyás és a fehér zsali. Mind rojtokkal díszített.
A nőruházat: „…kurta, igen bő, s igen apró ráncba szedett szoknya, ujjatlan mellény idomú ruhaderék, széles s többnyire kivarrott vagy hímzett karöltő szegéllyel,… A férfiak sötétkék posztóból, nagyon kizsinórozott, és felálló nyakú kurta dolmányt viselnek, magyar nadrágjuk kevésbé zsinóros…” (1877.)
Döntően vászonból készülnek a ruhadarabok. Szabásukat, mintájukat, változataik forrása a palóc hagyomány, ezt színezi a helyi kezdeményezők bátorsága és ügyessége (Schwartz Adolf, rőfös)
Későbbi leírás szerint: „A nők jellemző viselete a kurta, igen bő s apró ráncokba szedett szoknya, melyből különösen ünnepnapokon 10-12-őt is magukra vesznek… Vállukat és derekukat gazdagon hímzett nagy virágos selyemkendő takarja. Ruházatukban az élénk színeket nagyon kedvelik. A lányok hajfonataiba virágokkal gazdagon kivarrott széles, drága selyemszalagot fonnak, mely csokorba kötve hosszasan lenyúlik a derekukra. Az ízléssel hímzett ünnepi cipőjük lila vagy fekete bársonyból van. A menyecskék fejkendője fejük hátsó részén egy kis vékony fatáblácska segélyével szabályos tégla-alakban simul fejükre… A palotai férfiviseletben főként a kalap volt jellegzetes, mely kicsiny, felkanyarított szélű, kerek formájú s úgy ül a fejtetőn, mint valami kucsma. A ruházatnak a kiegészítője a magyarszabású, keményszárú, bokában harmonikaszerű csizma.”
Búza P.: Palotai tegnapok, 1995.
