Egy különleges farsangi szokás elevenedik meg a Sikentáncz Szilveszter rábaközi koreográfiájában. Mi is az a bohócjárás?
Az együttes Kis Jézustól Szentlélekig című, az egyházi naptár menete alapján megvalósuló műsorának farsangi tételét egy méltatalul kevés figyelmet kapó népszokás, a Mihályi községben honos Bohócjárás ihlette. A megvalósításban nagy segítségünkre volt Csitei Gábor, Mihályi község polgármestere. Sikentáncz Szilveszter Bohócjárás a Rábaközben című koreográfiájában helyt kapott a rendhagyó lakodalmas menet minden szereplője, de nézzük kik is ők és mi a feladatuk?
A bohócjárás Mihályiban a farsang utolsó napjához, húshagyó keddhez kötődő alakoskodó szokás. Ilyenkor egy furcsa „lakodalmas menet” járja a falu utcáit. Minden házhoz betérnek és meghívják a lakosságot az esti Bohóc-bálba. Ők a „bohócok”. Jellegzetes maskarákba öltözve vonulnak, a szokáshagyomány által meghatározott, kötött menetben. Elöl megy két „Magyarruhás”, rajtuk nincs álarc, ők adják át a meghívót a bálba. Őket követik párokban a „Menyasszony” és a „Vőlegény”, a „Koszorúslány” és a „Vőfély”, az „Öregasszony” és a „Kéményseprő”, a „Tollas Zsidó” és a „Drótostót”, a „Medve” és a „Medvetáncoltató”, végül a „Harmonikás”. Ők tizenhárman nem hagyhatják el a helyüket a menetben. Énekelve, viccelődve masíroznak. Tartozik hozzájuk két „Kapuugráló” is, akik jó előre futnak a menettől és beugrálnak a kerítéseken a házakhoz.
Rettegett résztvevői a bohócjárásnak a négy „Hamuzsákos”, akik messze elkószálnak a menetből, mindenkit megkergetnek és bekormozzák az arcukat, ezzel is megvédve őket a rontástól. A női és férfialakokba is fiatal mihályi legények bújnak, így mindenki álarcot visel, hogy ne legyen felismerhető. Jellemző tevékenységük az arcok bekormozásán kívül a lányok-asszonyok megtáncoltatása, a gyerekek riogatása, valamint vicces, kacagtató jelenetek eljátszása a házaknál.
A bohócjárás hatalmas ricsajjal, zenebonával együtt járó egész napos program. A bohócokat illik minden háznál megkínálni valami finomsággal, adománnyal.
Valószínűleg egy, a 15. században élt régi hagyomány továbbélése ez a szokás. Ebben a változatában csak Mihályiban gyakorolják, teljesen elszigetelt, nem ismerünk a Rábaközben hasonlót. Mivel a bohócjárás az utcákon zajlik, nagyon látványos, élvezetes program mindenki számára.
A lakosság és az érdeklődő turisták szerepe talán még fontosabb, mint a maskarásoké: rajtuk áll e hagyomány fennmaradása, a bohócokhoz való hozzáállásukon, a lelkesedésükön. Ők ugyanis a bohócjárás „elszenvedői”. Hiszen a szokásnak éppen az a lényege, hogy a bohócok igyekeznek mindenkit bevonni a mulatságba, akit az utcán találnak. Sajnos, napjainkban a lakosság töredéke, szinte csak az idősek tartózkodnak az otthonaikban húshagyó kedden. Az emberek egyre elfoglaltabbak, ezért lankadni látszik az érdeklődés a falunkban a bohócjárás iránt. Így nagyon reméljük, hogy az értéktárba kerüléssel nemcsak a mihályiak buzgalmát fogja ismét felerősíteni ez a hagyomány, hanem egyre több, a megyénk értékei iránt fogékony ember is eljön és részt vesz a közös mókában. A bohócjárás hagyománya az ’50-es évektől volt igazán dokumentált és népszerű, a ’80-as években kihalt, majd húsz év után a község táncos fiataljai ismét évről évre felelevenítik a község régi hagyományát.
Forrás: http://ertektarmihalyi.blogspot.hu/2016/06/a-bohocjaras.html , http://www.mihalyi.eoldal.hu/cikkek/bohocjaras/
