Rákospalota, igazi kis "falu a nagyvárosban". Különleges, felbecsülhetetlen néprajzi értékekkel rendelkezik a mai napig.
"Rákospalota paraszt falu révén az 1900-as évek elejéig igazi parasztházakkal büszkélkedhetett. Mész és cement alapon, égetett téglaházakban éltek, a nádas mennyezet nyújtott védelmet az időjárás ellen.
A ház központi helye a konyha volt, hisz mindig itt volt a legmelegebb a főzés miatt. A nők „ferde tükre” is itt helyezkedett el, ebben készítették el a palotai fonást is. A pad elkerülhetetlen kelléke a mai napig egy rákospalotai konyhának. Mázos színe általában fehér vagy kék volt, az idősek szívesen töltenek rajta időt.
Az utca felőli szoba volt a tisztaszoba, itt tárolták nagy becsben tartott viseleteiket is. Az udvar felőli szobában aludt a család, mely nem ritkán két, három generáció is lehetett. Sokgyermekes családokban a kisebb gyermekek együtt aludtak a földön szalmás zsákokban. Minden házhoz tartozott külön kamra és pince is. A pince tetejét is nádtetővel fedték, majd az 1950-es években egy jellegzetes boltíves pincekialakítás terjedt el, mellyel a pince a férfiak egyik társasági helyévé alakult.
A férfiak a melegebb tavaszi napoktól kora őszig nem aludtak a házban, sokszor a gangon, vagy az udvaron töltötték az éjszakát.
Az 1910-es években az úgynevezett „klinkes” –sárga téglás– építkezések során lebontották az akkor több, mint 100 éves házakat. Ezeknek tetejére fa födém, és oldalsó díszítésére piros márvány került."
Forrás: Ress Katalin - Falu a nagyvárosban (Rákospalotai emlékek - a hagyományőrzés formái) (2017 szakdolgozat, részlet)
