Május 11-13-ig Pápa városában járt az Ifi Szilas. Na nem láblógatással teltek ezek a napok, hanem néphagyományokban és élményekben gazdag Ifjúsági Fesztivál részesei voltak.
Lengyel Andrástól, az Ifikhez nem olyan rég csatlakozott táncosának beszámolójából kiderül, hogy milyen volt a pápai megmérettetés és milyen is Szilasossá válni.
Május 11-én Pápára utazott az Ifi csapat. Nagyon izgatott voltam, hiszen ez volt az első utazásom a Szilassal. A buszhoz közeledve egyre inkább hatalmába kerített a kíváncsiság: „Vajon milyen lesz majdnem három napot eltölteni a csoporttal?” Bepakoltuk a bőröndjeinket a járműbe, és kis idő múlva suhantunk is a busszal Pápa felé.
Az út kifejezetten gyorsan eltelt, jól szórakoztunk közben. Igazi Szilasos hangulat volt. Beszélgettünk, zenét hallgattunk, sokat nevettünk. Az érkezés után hamar elfoglalhattuk a szállásunkat a helyi gimnázium kollégiumában. Berendezkedtünk, és felfedeztük egy kicsit a város egy részét. Megnéztük a Ligetesek aznapi produkcióját, szurkoltunk nekik a nézőtérről. Megvacsoráztunk, majd esti fürdőzésre ment a csapat.
Megpróbáltuk kipihenni az első nap fáradalmait, ami többé-kevésbé sikerült is, annak ellenére, hogy még sokáig beszélgettünk a szobatársaimmal.
Másnap már az esti fellépésről beszélt mindenki. Délelőtt az összes résztvevő viseletben vonult végig a főutcán, ez igazi élmény volt számomra. Ebéd után lepróbáltuk a táncot, és vártuk a fellépést. Gyorsan eljött az este, mindenki öltözködött, készült a színpadra lépésre. Először a színpad mellől néztem a többieket, ahogy táncolnak. Majd következett az a produkció, amiben én is szerepeltem. Felléptünk a színpadra és néhány percre mindenki elfelejtette a gondjait, az iskolát, a kötelezettséget, mindent. Csak a táncra koncentráltunk, érezni lehetett a színpadon az egyensúlyt, egységet. Megkönnyebbülve jöttem le a színpadról, úgy éreztem, baki nélkül vagyok túl az első nagy megmérettetésen. Ezt a megkönnyebbülést a többieken is éreztem, ami egy óriási csoportos ölelésben nyilvánult meg. Szilasos lettem!
Nagyon élveztem ezt a három napot, biztos vagyok benne, hogy egy örök élmény marad számomra!
Várom a folytatást…!
